Most olvastam Mercinél ezt a bejegyzést, és nagyon mellbevágott. (Olvasd el, most.)
Nem is kommenteltem ott, mert tudtam, hogy erről hosszabban kell írni.
Nálam mostanság arról van szó, hogy megtapasztalom a "másik oldalon levést". Egy konkrét példa. Nekem szerencsém volt az anyósommal, a távolság és a világnézete miatt soha nem próbált beleszólni az életünkben, anyukám sem akart soha direkt keresztbe tenni nekünk, sőt. (Csak épp a pokolba vezető út...) Tehát nem kellett azzal együttélnem, hogy valaki, aki a koránál, vagy akárminél fogva tapasztaltabbnak és okosabbnak hiszi magát, folyamatosan beleszól az életünkbe, és konkrétan a gyereknevelésbe. Most viszont az a helyzet áll fenn, hogy van egy unokánk, és eddig azt hittük, hogy...
...hogy Theo lánya nem csak mondja, hogy érti, mi mit miért csinálunk, és nem csak azért ért egyet, mert mi azt szeretnénk hallani, és az a rengeteg könyv a témában, amit saját maga beszerzett és elolvasott, és lelkesedett értük, hagytak valami nyomot is, de úgy tűnik, nem. Meg olyan jól kimagyarázta, például, hogy nem is ő akarta elvinni a lányát az AmerikaiRajzfilmgiccsVilágába (van belőle Párizsban is), hanem a nagymama, és hát akkor már élvezzék. Oké, persze, a nagyi súlyos beteg, ki tudja, meddig él még, meddig élvezheti az unokáját, oké. A giccs és zaj és vizuális lehengerlődés haszontalan, fölöslegese, de a Hercegnőkkel együtt sem annyira káros, mint...
... mint három évesen találkozni a Világ Leghíresebb Angol Varázslójával és annak világával. Úristen. Három évesen. Ja, hogy ez is csak egy mese? Na igen. És egy nagyon jó mese, én nagyon szeretem, a gyerekeim jópár tanára nagyon szereti, de tudjuk és valljuk, hogy megvan az az életkor, amikor ennek itt az ideje. Nem három évesen.
De megálltam, hogy ne kommenteljek a fészbukon, amikor ma reggel a mostohalányom jobbos, fajgyűlölő és az erőszakot el nem ítélő férje arról áradozott, hogy a kicsi lány mennyire szereti a HP világát.
Megálltam, mert amikor írtam neki egy mail-t, hogy az értelmetlen erőszakot és rasszista megtorlásokat mutató videók, a fehérek uralmát propagáló beszólások mit váltanak ki belőlem és milyen hatással lesznek a nemsokára fészbukkoló nagyfiaimra, kaptam egy nagyon udvarias, ám kitérő választ, hogy nagyon tiszteli a liberalizmusunkat és pacifizmusunkat, de ő nem ezeket vallja. És, hogy az adott közösségi oldal nemhiába ad meg alsó korhatárt (ami 13 év, tehát a fiaim már bizony rajta lehetnek, sőt, Alexnek pont tegnap engedtük meg a regisztrálást, mert az osztálytársai rengeteg fotót pakolgatnak fel kirándulásokról, programokról.)
Amúgy a levelem óta kevesebb az erőszak, de sokkal-sokkal több a szélsőjobbos propaganda.

Szóval a kicsi lány nem a mi gyerekünk. Nem mi vagyunk érte felelősek. De én most kifejezetten sajnálom, hogy nem népmeséken nő fel, hanem kommerciális rajzfilmeken és a korának nem megfelelő könyveken, filmeken. (Azt meg el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy szélsőjobbos házban felnőni.) Nem szólok, nem szólok, nem szólok. De nehéz, nagyon.