Ilyen se volt még

Emlékeztek, mennyit keseregtem pár éve, hogy a nagyfiam helyesírása, meg fogalmazásai, meg összecsapott munkái, meg olvashatatlan külalakja...?
Idén kilencedikes, első epocha a történelem. Szereti. Az epochaközi (kis)dolgozata 100%-os lett. Két kifejtős kérdést kaptak.
A sorok egyenesek, a betűk normális méretűek, olvashatóak, és a több, mint másfél oldalnyi szövegben KETTŐ helyesírási, egy betűkifelejtési és egy ékezetlehagyási hibája volt.
Szóval tényleg megérett benne a tudás...

(A matektanárnő nem lett a szíve csücske, így lehet, hogy a tantárgy fogja bánni, majd meglátjuk.)

Milla neve

Olyan sokan kérdezik, hogy mit jelent.
Ha magyar oldalakon keresünk rá, akkor csak annyi van, hogy a Kamilla és a Ludmilla utótagjának önállósodása.
Rákerestem ezekre a nevekre itt.
A Ludmilla jelentése: mindenki által szeretve
A Kamilláé: tökéletesség
A Milla, mint olyan, germán eredetű, és a jelentése szorgalmas.

Most több időt nem akarok böngészéssel tölteni, meg hát ezek közül mindegyik jelentés tetszik. Bár a szorgalmasság NEM a mozgásfejlődésében nyilvánul meg, az biztos!

Lesz vagy nem lesz?

Valaki megint bezárta a blogját. És olyan hangok vannak, hogy ne nyisson az ember személyes blogot. Csak zárt személyest. Olyanom már van. Oda már nem akaródzik írni. Hogy a zártsága miatt-e, vagy mert már tettem egy lépést egy másik irányba, nem tudom.
De én nem tudok nem-személyes blogot írni. És nem tudok nem lelkesedni a kedvenc témáim iránt. És ez szinte mind "támadható" téma.
Hm. De ha semmi "veleje" nincs, akkor nincs értelme a bejegyzéseknek, arról,

Hogy milyen jól eltaláltuk Timó szülinapi ajándékát.
Hogy hogyan éli meg az első ovis napokat. (Elég jól.)
Hogy én hogyan élem meg az első ovis napokat. (Tök jól.)
Hogy Milla hogyan éli meg az első ovis napokat. (Botrányosan.)
Hogy elhalasztódik a könyvkiadás pár hónappal, és ez miért jó. (Na, ez aztán kényes téma!)
Hogy hogyan élem meg, hogy a vejem(?), azaz a "mostohalányom" férje annyira homlokegyenest más politikai és szociális nézeteket vall, mint én. (Elég rosszul. Hitetlenkedve.)
Hogy Theo hogyan éli meg, hogy a lányának a férje annyira homlokegyenest más politikai és szociális nézeteket vall, mint ő. (Nagyon rosszul. Aggodalommal.)
Hogy Alex mennyire jó helyen van a Waldorf-gimiben.
Hogy mennyire nem tudjuk még mindig, hogy Olivérrel mi legyen nyolcadik után és egyáltalán.
Hogy miért jár a harmadikos lányunk küzdősportra, aikido-ra, pedig a waldorf általában ellenzi.

Ha ezekről nem tudok nyíltan, őszintén írni, mert ismeretlenek beszólnak, sértegetnek, lealáznak, (nem az érdemi vitával van bajom), akkor nemigen van kedvem nekikezdeni.