2010. szept. 14.

Lesz vagy nem lesz?

Valaki megint bezárta a blogját. És olyan hangok vannak, hogy ne nyisson az ember személyes blogot. Csak zárt személyest. Olyanom már van. Oda már nem akaródzik írni. Hogy a zártsága miatt-e, vagy mert már tettem egy lépést egy másik irányba, nem tudom.
De én nem tudok nem-személyes blogot írni. És nem tudok nem lelkesedni a kedvenc témáim iránt. És ez szinte mind "támadható" téma.
Hm. De ha semmi "veleje" nincs, akkor nincs értelme a bejegyzéseknek, arról,

Hogy milyen jól eltaláltuk Timó szülinapi ajándékát.
Hogy hogyan éli meg az első ovis napokat. (Elég jól.)
Hogy én hogyan élem meg az első ovis napokat. (Tök jól.)
Hogy Milla hogyan éli meg az első ovis napokat. (Botrányosan.)
Hogy elhalasztódik a könyvkiadás pár hónappal, és ez miért jó. (Na, ez aztán kényes téma!)
Hogy hogyan élem meg, hogy a vejem(?), azaz a "mostohalányom" férje annyira homlokegyenest más politikai és szociális nézeteket vall, mint én. (Elég rosszul. Hitetlenkedve.)
Hogy Theo hogyan éli meg, hogy a lányának a férje annyira homlokegyenest más politikai és szociális nézeteket vall, mint ő. (Nagyon rosszul. Aggodalommal.)
Hogy Alex mennyire jó helyen van a Waldorf-gimiben.
Hogy mennyire nem tudjuk még mindig, hogy Olivérrel mi legyen nyolcadik után és egyáltalán.
Hogy miért jár a harmadikos lányunk küzdősportra, aikido-ra, pedig a waldorf általában ellenzi.

Ha ezekről nem tudok nyíltan, őszintén írni, mert ismeretlenek beszólnak, sértegetnek, lealáznak, (nem az érdemi vitával van bajom), akkor nemigen van kedvem nekikezdeni.

7 megjegyzés:

  1. én nem értem, mi titkolni való van a meggyőződésünkön, a hitünkön, a tapasztalatainkon. neked kell eldöntened, hogy mit csinálsz.

    miért ne írhatnál a waldorfról? a családról? az oviról? megingathat a véleményedben egy ismeretlen sértegető? meg tud alázni? ha nem, akkor nincs miről beszélni, ha meg igen, akkor... talán tanulhatsz magadról valami fontosat. képesek ezek a mumusok elérni, hogy tarts tőlük? hogy félj tőlük? előre? csak azért, mert más a véleményük?

    VálaszTörlés
  2. Én nagyon örülnék, és nagyon várom, hogy írj mindezekről, és minden másról is, amiről csak akarsz:)

    VálaszTörlés
  3. Én megértem a hezitálásodat, de kiéhezve várom a folytatást! Hiányoznak az írásaid!

    VálaszTörlés
  4. Én is nagyon várom, hogy írj.
    Tabula rasa pedig néha kell. ;-)

    VálaszTörlés
  5. Én Mercivel értek egyet. Ugyanakkor megértem, amit írsz - engem eléggé lerombolnak mások beszólásai. Megfelelési kényszer? Nálam majdnem biztos - de szorgalmasan dolgozom a leépítésén.

    És kívánom, hogy pozitív döntést hozz, mert én is szívesen olvaslak! /Talán már meg is van az a döntés, hiszen azóta van még egy bejegyzés... :)/

    VálaszTörlés
  6. Jaj, de jó, hogy újra írsz! Hiányoztak a bejegyzéseid. (A gimiről szóló híreket meg külön önös érdeklődéssel várom, mivel végül a felsőtagozatos waldorf-tanári modullal folytatom idéntől a képzést.) A végén még lehet, hogy én is "visszanyitok" valamilyen formában. Engem pl. az zavart rettenetesen, hogy eleinte nem gondoltam arra, hogy esetleg tényleg elolvassa valaki, amiket írok, és teljesen felismerhetővé tettem magunkat (hiába írtam nicknéven a blogot). És nem tudtam eldönteni, hogy akkor mi legyen: menjen a valódi nevemmel, és próbáljak fejlődni lelkileg (azaz ne rinyálás töltse ki végre a blog 70 %-át), vagy legyek őszinte, de teljesen álneveken...

    VálaszTörlés
  7. Valahogy én is így vagyok vele. Bezártam, mert elkezdtem szorongani (engem konkrétan zaklatott valaki az én családommal, fotókkal, nyitott magának egy blogéletet), hogy ártok vele a manóimnak, így meg megcsappant a lelkesedésem.

    VálaszTörlés