Emlékeztek, mennyit keseregtem pár éve, hogy a nagyfiam helyesírása, meg fogalmazásai, meg összecsapott munkái, meg olvashatatlan külalakja...?
Idén kilencedikes, első epocha a történelem. Szereti. Az epochaközi (kis)dolgozata 100%-os lett. Két kifejtős kérdést kaptak.
A sorok egyenesek, a betűk normális méretűek, olvashatóak, és a több, mint másfél oldalnyi szövegben KETTŐ helyesírási, egy betűkifelejtési és egy ékezetlehagyási hibája volt.
Szóval tényleg megérett benne a tudás...
(A matektanárnő nem lett a szíve csücske, így lehet, hogy a tantárgy fogja bánni, majd meglátjuk.)
Jaj, ezt most nagyon jó volt olvasni. Reménytkeltő. Dani fiam negyedikes, és teljesen kétségbe vagyok esve, hogy nem tud írni. Figyelmetlen, kihagy betűket, lehagy ékezeteket, a helyesírása kritikán aluli, a betűi kuszák, görcsösek, az arányok sem tökéletesek... szóval nem könnyű eset. Most ott tartunk, hogy minden nap gyakorol itthon is délután néhány percet, de kínkeservesen megy. Úgy remélem, hogy mi is eljutunk idáig!:)
VálaszTörlésKitartás! Nálunk nyolcadikban kezdtek a javulás jelei mutatkozni, addig semmi... (Aggódtam is, bevallom. Meg dühös voltam rá.)
VálaszTörlésVan remény...
VálaszTörlésNyolcadikban? Ajjaj. Akkor addig még biztos idegeskedek párat...
VálaszTörlésA matek tanárnővel mi a gikszer? Vagy nincs, csak nem passzolnak össze Alexszel?
VálaszTörlés