tag:blogger.com,1999:blog-7926341448997886272024-03-05T08:54:19.054+01:00Mályvacsiga, csapó hárommalyvacsigahttp://www.blogger.com/profile/04700640791072861184noreply@blogger.comBlogger7125tag:blogger.com,1999:blog-792634144899788627.post-17455760828563748932010-11-28T10:25:00.002+01:002010-11-28T10:29:16.170+01:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE1yBi8Rfdsyknox8YX8Wv0qRt9o7sxCw2sd1FFMlILkviML1tTrw8tRDEo0NO_N2vDvL4pZzdLDrSd-P1IyJqliityIQBqBmwcAOSE7UVwoNiJpOd2XzQjsk3Mblv4EoCYCEuLr5sjGDC/s1600/2010.adventi+baz%25C3%25A1r+016.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE1yBi8Rfdsyknox8YX8Wv0qRt9o7sxCw2sd1FFMlILkviML1tTrw8tRDEo0NO_N2vDvL4pZzdLDrSd-P1IyJqliityIQBqBmwcAOSE7UVwoNiJpOd2XzQjsk3Mblv4EoCYCEuLr5sjGDC/s320/2010.adventi+baz%25C3%25A1r+016.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5544530182128372258" border="0" /></a><br /><div>Szeretnénk hivatalosan is óvodává válni (jelenleg néhány engedélyünk még hiányzik). Hiányosságaink pótlásához szükségünk lenne még némi anyagi fedezetre.<br />Ezért....</div> <div>lelkes szülői csapatunk lekvárfőzésre adta a fejét, nagymamáink csipke horgolásra. Adventi sütőtök lekvárunk nagy sikert aratott a Pesthidegkúti Waldorf bazáron...</div> <div>Ha vannak ismerőseid, kollegáid, barátaid, rokonaid akit szívesen ajándékoznál meg egy különleges ízvilággal, akkor keress minket.<br /><br /></div>malyvacsigahttp://www.blogger.com/profile/04700640791072861184noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-792634144899788627.post-38622875697955191672010-11-16T09:53:00.002+01:002010-11-16T09:59:05.908+01:00EgyKéne írnom, mert feszít belülről. Kiáltani kéne, hogy milyen csoda történt pont egy éve. Olyan sokan drukkoltatok, olyan sokan izgultatok, elárasztottatok minket szeretettel, figyelemmel. Mi is mindent megtettünk, a fizikai és a többi síkon is. A sok ima, meditáció, védőszentek és angyalok mind itt voltak körülöttünk, amikor a velünk lévő lélek úgy döntött, hogy MOST akar inkarnálódni. EZ az a nap, bár még senki nem számított rá, de neki az a nap kellett. És megtörtént a születés csodája ismét, és Milla azóta is életünk egyik legnagyobb ajándéka. Egyik. Nem állítok fel sorrendet, mert nincs. De nekünk akkor is különleges, hogy és ahogy ő közénk érkezett.malyvacsigahttp://www.blogger.com/profile/04700640791072861184noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-792634144899788627.post-59202115160827932172010-10-17T08:58:00.002+02:002010-10-17T09:38:28.649+02:00Most olvastam Mercinél <a href="http://prante.hu/blog/2010/10/a-hulyesegeim/">ezt a bejegyzést</a>, és nagyon mellbevágott. (Olvasd el, most.)<br />Nem is kommenteltem ott, mert tudtam, hogy erről hosszabban kell írni.<br />Nálam mostanság arról van szó, hogy megtapasztalom a "másik oldalon levést". Egy konkrét példa. Nekem szerencsém volt az anyósommal, a távolság és a világnézete miatt soha nem próbált beleszólni az életünkben, anyukám sem akart soha direkt keresztbe tenni nekünk, sőt. (Csak épp a pokolba vezető út...) Tehát nem kellett azzal együttélnem, hogy valaki, aki a koránál, vagy akárminél fogva tapasztaltabbnak és okosabbnak hiszi magát, folyamatosan beleszól az életünkbe, és konkrétan a gyereknevelésbe. Most viszont az a helyzet áll fenn, hogy van egy unokánk, és eddig azt hittük, hogy...<br />...hogy Theo lánya nem csak mondja, hogy érti, mi mit miért csinálunk, és nem csak azért ért egyet, mert mi azt szeretnénk hallani, és az a rengeteg könyv a témában, amit saját maga beszerzett és elolvasott, és lelkesedett értük, hagytak valami nyomot is, de úgy tűnik, nem. Meg olyan jól kimagyarázta, például, hogy nem is ő akarta elvinni a lányát az AmerikaiRajzfilmgiccsVilágába (van belőle Párizsban is), hanem a nagymama, és hát akkor már élvezzék. Oké, persze, a nagyi súlyos beteg, ki tudja, meddig él még, meddig élvezheti az unokáját, oké. A giccs és zaj és vizuális lehengerlődés haszontalan, fölöslegese, de a Hercegnőkkel együtt sem annyira káros, mint...<br />... mint három évesen találkozni a Világ Leghíresebb Angol Varázslójával és annak világával. Úristen. Három évesen. Ja, hogy ez is csak egy mese? Na igen. És egy nagyon jó mese, én nagyon szeretem, a gyerekeim jópár tanára nagyon szereti, de tudjuk és valljuk, hogy megvan az az életkor, amikor ennek itt az ideje. Nem három évesen.<br />De megálltam, hogy ne kommenteljek a fészbukon, amikor ma reggel a mostohalányom jobbos, fajgyűlölő és az erőszakot el nem ítélő férje arról áradozott, hogy a kicsi lány mennyire szereti a HP világát.<br />Megálltam, mert amikor írtam neki egy mail-t, hogy az értelmetlen erőszakot és rasszista megtorlásokat mutató videók, a fehérek uralmát propagáló beszólások mit váltanak ki belőlem és milyen hatással lesznek a nemsokára fészbukkoló nagyfiaimra, kaptam egy nagyon udvarias, ám kitérő választ, hogy nagyon tiszteli a liberalizmusunkat és pacifizmusunkat, de ő nem ezeket vallja. És, hogy az adott közösségi oldal nemhiába ad meg alsó korhatárt (ami 13 év, tehát a fiaim már bizony rajta lehetnek, sőt, Alexnek pont tegnap engedtük meg a regisztrálást, mert az osztálytársai rengeteg fotót pakolgatnak fel kirándulásokról, programokról.)<br />Amúgy a levelem óta kevesebb az erőszak, de sokkal-sokkal több a szélsőjobbos propaganda.<br /><br />Szóval a kicsi lány nem a mi gyerekünk. Nem mi vagyunk érte felelősek. De én most kifejezetten <span style="font-style: italic;">sajnálom</span>, hogy nem népmeséken nő fel, hanem kommerciális rajzfilmeken és a korának nem megfelelő könyveken, filmeken. (Azt meg el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy szélsőjobbos házban felnőni.) Nem szólok, nem szólok, nem szólok. De nehéz, nagyon.malyvacsigahttp://www.blogger.com/profile/04700640791072861184noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-792634144899788627.post-33565706936718842012010-09-20T15:52:00.003+02:002010-09-20T16:09:37.285+02:00Ilyen se volt mégEmlékeztek, mennyit keseregtem pár éve, hogy a nagyfiam helyesírása, meg fogalmazásai, meg összecsapott munkái, meg olvashatatlan külalakja...?<br />Idén kilencedikes, első epocha a történelem. Szereti. Az epochaközi (kis)dolgozata 100%-os lett. Két kifejtős kérdést kaptak.<br />A sorok egyenesek, a betűk normális méretűek, olvashatóak, és a több, mint másfél oldalnyi szövegben KETTŐ helyesírási, egy betűkifelejtési és egy ékezetlehagyási hibája volt.<br />Szóval<span style="font-style: italic;"> tényleg</span> megérett benne a tudás...<br /><br />(A matektanárnő nem lett a szíve csücske, így lehet, hogy a tantárgy fogja bánni, majd meglátjuk.)malyvacsigahttp://www.blogger.com/profile/04700640791072861184noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-792634144899788627.post-7204436584551879762010-09-15T14:34:00.002+02:002010-09-15T14:40:15.073+02:00Milla neveOlyan sokan kérdezik, hogy mit jelent.<br />Ha magyar oldalakon keresünk rá, akkor csak annyi van, hogy a Kamilla és a Ludmilla utótagjának önállósodása.<br />Rákerestem ezekre a nevekre<a href="http://www.meaning-of-names.com"> itt</a>.<br />A Ludmilla jelentése: mindenki által szeretve<br />A Kamilláé: tökéletesség<br />A Milla, mint olyan, germán eredetű, és a jelentése szorgalmas.<br /><br />Most több időt nem akarok böngészéssel tölteni, meg hát ezek közül mindegyik jelentés tetszik. Bár a szorgalmasság NEM a mozgásfejlődésében nyilvánul meg, az biztos!malyvacsigahttp://www.blogger.com/profile/04700640791072861184noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-792634144899788627.post-56990263411130337032010-09-14T18:20:00.004+02:002010-09-14T18:40:35.322+02:00Lesz vagy nem lesz?Valaki megint bezárta a blogját. És olyan hangok vannak, hogy ne nyisson az ember személyes blogot. Csak zárt személyest. Olyanom már van. Oda már nem akaródzik írni. Hogy a zártsága miatt-e, vagy mert már tettem egy lépést egy másik irányba, nem tudom.<br />De én nem tudok nem-személyes blogot írni. És nem tudok nem lelkesedni a kedvenc témáim iránt. És ez szinte mind "támadható" téma.<br />Hm. De ha semmi "veleje" nincs, akkor nincs értelme a bejegyzéseknek, arról,<br /><br />Hogy milyen jól eltaláltuk Timó szülinapi ajándékát.<br />Hogy hogyan éli meg az első ovis napokat. (Elég jól.)<br />Hogy én hogyan élem meg az első ovis napokat. (Tök jól.)<br />Hogy Milla hogyan éli meg az első ovis napokat. (Botrányosan.)<br />Hogy elhalasztódik a könyvkiadás pár hónappal, és ez miért jó. (Na, ez aztán kényes téma!)<br />Hogy hogyan élem meg, hogy a vejem(?), azaz a "mostohalányom" férje annyira homlokegyenest más politikai és szociális nézeteket vall, mint én. (Elég rosszul. Hitetlenkedve.)<br />Hogy Theo hogyan éli meg, hogy a lányának a férje annyira homlokegyenest más politikai és szociális nézeteket vall, mint ő. (Nagyon rosszul. Aggodalommal.)<br />Hogy Alex mennyire jó helyen van a Waldorf-gimiben.<br />Hogy mennyire nem tudjuk még mindig, hogy Olivérrel mi legyen nyolcadik után és egyáltalán.<br />Hogy miért jár a harmadikos lányunk küzdősportra, aikido-ra, pedig a waldorf általában ellenzi.<br /><br />Ha ezekről nem tudok nyíltan, őszintén írni, mert ismeretlenek beszólnak, sértegetnek, lealáznak, (nem az érdemi vitával van bajom), akkor nemigen van kedvem nekikezdeni.malyvacsigahttp://www.blogger.com/profile/04700640791072861184noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-792634144899788627.post-1807933634645400172010-08-08T18:52:00.000+02:002010-08-08T18:53:16.414+02:00Érik már nagyon, hogy újra elkezdjek blogolni.<br />Fejben már számos bejegyzést írtam.<br /><br />Ez egy tiszta lap lesz.malyvacsigahttp://www.blogger.com/profile/04700640791072861184noreply@blogger.com6